Előbb-utóbb mindenkivel megtörténik: elromlik egy merevlemez, ellopják a laptopot, vagy egyszerűen véletlenül felülírsz egy mappát, és eltűnik pár év fényképe. A gépet meg tudom javítani vagy kicserélni, a fájlokat, amik csak egy helyen voltak, viszont nem. Ezért szoktam azt mondani, hogy a mentés nem luxus, hanem az egyetlen dolog, ami tényleg megvéd. Összeszedtem, hogyan érdemes otthon csinálni, hogy ne csak legyen egy mentés, hanem használható is legyen, amikor szükség lesz rá.
Sokan úgy gondolják, hogy mentve van a fotójuk, mert kimásolták egy pendrive-ra vagy egy régi külső lemezre, ami a fiókban pihen. Ez jobb, mint a semmi, de egyetlen másolat csak egyetlen kockázat ellen véd. Ha az a pendrive elromlik, elveszik vagy pont akkor nincs otthon, amikor a lakásban baj van, a mentés nem segít. Gyakran látom, hogy a gép hozzám kerül tönkrement lemezzel, és a tulajdonos csak akkor tudja meg, hogy az egyetlen mentése egy másik, közben szintén lemerevedett lemezen volt.
Ez nem bonyolult képlet, csak egy ökölszabály, amit könnyű megjegyezni. Legyen a fájlodból 3 másolat, 2 különböző típusú tárolón, és 1 másolat a lakástól fizikailag távol. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az eredeti a gépeden van, egy másolat egy külső lemezen, és egy harmadik valahol máshol, jellemzően a felhőben. A lényeg, hogy egyetlen esemény, egy tűz, egy vízkár vagy egy lopás ne tudja mindhárom másolatot egyszerre elvinni.
A külső lemez olcsó, gyors, és teljesen a kezedben van, de ha a lakásban marad, egy betörés vagy egy vízkár ugyanúgy elviheti, mint a gépedet. A felhős mentés ezzel szemben földrajzilag távol van, cserébe a feltöltés az internet sebességétől függ, és havi díja van. Nekem a kombináció tűnik a legjózanabb megoldásnak: egy külső lemez otthonra, amit gyorsan visszaállíthatsz belőle, és egy felhős előfizetés a legfontosabb mappákra, amit akkor is elérsz, ha a lakás használhatatlanná válik. Nem kell minden fájlodat felhőbe tenni, elég a valóban pótolhatatlan rész: fényképek, dokumentumok, számlák.
A legjobb mentési rendszer az, amiről nem kell megjegyezned, hogy csináld. A kézi mentés előbb-utóbb kimarad, mert épp nincs időd, vagy elfelejted. Windowson a Fájlelőzmények, Mac gépen a Time Machine automatikusan, a háttérben menti a megadott mappákat egy csatlakoztatott külső lemezre, ha az éppen a géphez van kötve. A felhős szolgáltatások többsége is tud folyamatosan szinkronizálni egy kijelölt mappát, nem csak egyszeri feltöltést. Ha ezeket egyszer beállítod, onnantól a rendszer csinálja helyetted, neked csak arra kell figyelned, hogy a külső lemez időnként csatlakozzon a géphez.
A mentés önmagában nem ér semmit, ha sosem próbáltad ki, hogy visszaáll-e belőle valami. Érdemes néhány havonta kiválasztani egy fájlt, és tényleg visszatölteni belőle, akár egy másik mappába, csak hogy lásd, megnyílik-e és nem sérült-e. Ez pár perc, és sokkal jobb most kideríteni, ha valami nem stimmel, mint akkor, amikor már nincs más másolat. Azt is nézd meg, hogy a mentés valóban a friss állapotot tükrözi, ne egy féléves pillanatképet, mert ha a szinkronizálás régen megakadt, azt könnyű nem észrevenni.
A legtöbb otthoni fotó ma már nem a fényképezőgépről, hanem a telefonról származik, és pont ezt a részt szokták kihagyni a mentésből. A telefon gyárilag általában felkínálja a saját felhős fotófeltöltést, ez viszont csak addig védi a képeidet, amíg be van kapcsolva, és amíg elég szabad hely van a fiókodban. Érdemes időnként megnézni, hogy tényleg fut-e a feltöltés, nem csak évekkel ezelőtt volt bekapcsolva, aztán a tárhely betelt, és a rendszer csendben megállt. Ha van rá mód, egy-egy alkalommal kábellel is érdemes rákötni a telefont a gépre, és átmásolni a mappát egy külső lemezre is, hogy ne csak egyetlen felhős fiók sorsán múljon a képanyag.
Egy sima, USB-s külső lemez a legtöbb otthoni helyzetben tökéletesen elég, könnyű beszerezni, és bármelyik géphez csatlakoztatható. Ha viszont több gépet, telefont is szeretnél egy helyre menteni, vagy a családban páran ugyanazt a tárolót használnátok, egy hálózati tároló, röviden NAS, kényelmesebb megoldás lehet, mert az mindig elérhető a hálózaton, nem kell fizikailag bekötni a géphez minden mentéshez. Ez utóbbi drágább és a beállítása is összetettebb, tehát nem mindenkinek szükséges, inkább annak érdemes végiggondolnia, akinek több eszköze van, vagy akinek fontos, hogy a mentés teljesen automatikus legyen, kézi csatlakoztatás nélkül is.
Ha egy lemez hibásan viselkedik, kattog, vagy fájlok tűnnek el róla, az első lépés nem a javítás, hanem a mentés, amíg még lehet. Erről bővebben írtam a véletlenül törölt fájlok cikkben, ahol azt is végigveszem, mit ne csinálj, mielőtt hozzám hoznád a gépet. Ha bizonytalan vagy, hogy nálad mi az észszerű mentési beállítás, vagy egy meglévő lemezt szeretnél átnézetni, mielőtt megbíznál benne, az adatmentés oldalon írok arról, hogyan szoktam ezt csinálni. Elérni a kapcsolat oldalon tudsz.
Egy másolat nem mentés, csak egy másik hely, ahol elveszhet a fájlod. Legyen legalább két különböző tárolón, ezek közül egy fizikailag távol a lakástól, és időnként próbáld is ki, hogy tényleg visszaáll-e belőle valami. Ha ezt egyszer beállítod, többet nem kell rá gondolnod, és pont ez a lényeg.
