A laptopban szinte minden alkatrész attól romlik el, hogy történik vele valami. Az akkumulátor viszont magától fogy el, akkor is, ha vigyázol rá. Ez nem hiba, hanem a lítiumcellák természete. Évekig nem is veszed észre, aztán egyszer csak kiderül, hogy a gép a konyhaasztalig sem jut el töltő nélkül. Összeszedtem, hogyan nézheted meg pár perc alatt, mennyi maradt belőle, mikor nem az akkumulátor a hibás, és mit jelent, ha megduzzad.
A gyártók jellemzően néhány száz teljes töltési ciklusra méretezik a cellákat, és arra vállalják, hogy addig a névleges kapacitás nagyjából nyolcvan százalékát tartják. Egy teljes ciklus nem azt jelenti, hogy nullától százig töltöd: ha egy nap kétszer merítesz le ötven százalékot, az együtt számít egy ciklusnak. Normál napi használatnál ez két-négy év, de ezt inkább iránymutatásnak vedd, mint ígéretnek.
Nem a naptár számít igazán, hanem a ciklusok száma és a hőterhelés. Láttam ötéves gépet, aminek az akkumulátora még nyolcvan százalékon állt, mert szinte mindig a töltőn ült az íróasztalon, és láttam másfél évest, ami már csak a felét tudta, mert minden nap nullára ment egy meleg táskában. A kopás eleinte alig észrevehető, aztán a vége felé gyorsul: innen ered az az élmény, hogy tegnap még jó volt, ma meg nem.
Mielőtt bármit is döntenél, érdemes megnézni a tényleges kapacitást, mert a benyomás gyakran csal. Windowson ehhez nem kell semmit telepíteni, egyetlen beépített parancs elég. Nyiss egy parancssort, és add ki ezt:
powercfg /batteryreportA parancs kiír egy elérési utat, azon a helyen keletkezik egy HTML fájl, amit dupla kattintással meg tudsz nyitni a böngészőben. Az elején, az Installed batteries résznél két szám érdekel. A Design capacity az, amennyit a cella gyárilag tudott, a Full charge capacity pedig az, amennyit ma tud teljesen feltöltve. A kettő aránya a maradék egészség.
Nagyjából így érdemes olvasni: nyolcvan százalék fölött semmi tennivaló, hatvan körül már érezhetően rövidebb az üzemidő, ötven alatt pedig a csere kérdése inkább az, hogy mikor, nem az, hogy kell-e. A riport alján van egy Battery life estimates nevű tábla is, ami hónapról hónapra mutatja, hogyan rövidült az üzemidő. Ez sokszor beszédesebb, mint maga a szám.
Mac gépen az Apple menü, majd a Rendszerinformáció Tápellátás pontja alatt találod ugyanezt: ott a töltési ciklusok száma és az akkumulátor állapota szerepel.
Érdemes kizárni pár dolgot, mielőtt cserét rendelnél, mert kívülről ezek pontosan ugyanúgy néznek ki: a gép nem bírja sokáig, vagy nem tölt rendesen.
Ha a gép töltővel sem indul el, az már másik történet. Arra a nem indul a gép cikkben van egy végigjárható lista.
Ez az egyetlen akkumulátoros tünet, ami nem ér rá a jövő hétig. A duzzadó cella kívülről is látszik, csak sokan nem kötik az akkumulátorhoz:
Ilyenkor hagyd abba a töltést, húzd ki a gépet, és ne tedd be zárt táskába. Amit semmiképp ne csinálj: ne nyomd vissza, ne szúrd ki, ne próbáld meg erővel kifeszíteni, és ne tedd el azzal, hogy majd egyszer. A megduzzadt cella belül már sérült, és a mechanikai sérülés az, ami komoly bajt okoz. Hozd be, kiszereljük, és szabályosan leadjuk.
A használt akkumulátor egyébként sem tartozik a kommunális hulladékba. Az elektronikai boltok és a hulladékudvarok díjmentesen átveszik, és ha nálunk cserélsz, nem is kell vele foglalkoznod.
És egy dolog, amit sokan kérdeznek: a kalibrálás, vagyis a teljes lemerítés és egyben feltöltés, a mai gépeknél nem hoz vissza kapacitást. Arra jó, hogy a százalékkijelzés pontosabb legyen, ha az félrement, de a cellát nem fiatalítja meg. Ha valahol csodaszerként hirdetik, az nem műszaki állítás.
A régebbi laptopoknál az akkumulátor kívülről kivehető volt, egy retesszel. Ott tényleg pár másodperces művelet. A mai gépek többségében viszont beépített: le kell bontani az alsó lapot, és belülről csavarozzák. Ez nem bonyolult munka, de ehhez már kell megfelelő szerszám és egy kis gyakorlat, mert a műanyag rögzítőfülek könnyen törnek, és a szalagkábeleket is fel kell ismerni, amiket nem szabad megrántani.
Eredeti vagy utángyártott: van jó utángyártott alkatrész is, csak nagy a szórás. Amire én nézek, amikor beszerzek: az akkumulátor saját típusszáma egyezzen, ne csak a laptop modellje stimmeljen; a feszültség és a kapacitás egyezzen a gyárival; és legyen mögötte olyan forrás, ahol van kinek reklamálni. A feltűnően olcsó cellák jellemzően kevesebbet tudnak, mint amit a címkéjükre írnak, és gyorsabban is öregszenek.
Ha behozod, megmérem a tényleges állapotot, megmondom, hogy valóban az akkumulátor-e a gond vagy a töltés útja, és hogy a konkrét típushoz mi szerezhető be. A tételeket az árlistán találod, a hibafeltárás díját javítás esetén elengedem.
Az akkumulátor azok közé az alkatrészek közé tartozik, ahol a gép többi részének a kora is számít. Ha a laptop hét-nyolc éves, amúgy is lassú, és az akkumulátor mellé kellene még más is, akkor a csere önmagában csak egy régi gépet tesz hordozhatóvá. Ilyenkor érdemes végiggondolni, hogy mi az, amit a pénz tényleg megvesz. Erről bővebben a megéri-e javíttatni cikkben írtam.
Fordítva viszont nagyon is megéri. Ha a gép egyébként bírja a napi munkát, vagy egy kisebb bővítéssel bírná, akkor az akkumulátor az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy megint használható legyen töltő nélkül is. Ha közben lassú is, arra az SSD és memóriabővítés a másik fele a válasznak.
Az akkumulátor elhasználódik, ez nem meghibásodás, hanem üzemidő. Mielőtt bármit döntesz, nézd meg a tényleges kapacitást a beépített riporttal, zárd ki a töltőt és a töltőcsatlakozót, és ha a gép megduzzadt, ne használd tovább.
Ha bizonytalan vagy benne, hogy nálad melyik eset áll fenn, hozd be, megnézem. A laptopos munkákról a laptop szerviz oldalon írok bővebben, elérni pedig a kapcsolat oldalon tudsz.
